„A vizsgálatok kimutatták, hogy a transznemű páciensek először már egészen fiatalon tapasztaltak nemi diszfóriát: a betegek körülbelül háromnegyede hét éves kora körül számolt be erről. Ezt követően a transz férfiak átlagosan 23 évet, a transz nők 27 évet éltek le a nemváltó kezelések megkezdéséig” – figyelmeztet az American Thinker portálon megjelent szakmai cikkében Peter Olsson amerikai pszichiáter. Szerinte pszichiáterként végzett munkája során számos pácienst látott, akiket transznemű diagnózissal küldtek hozzá konzultációra, az átalakító műtétet végző sebészek ugyanis pszichiátriai értékelést kérnek. Olsson szerint olyan kamasz is akadt a páciensei között, akinek nem javasolta a nemváltó műtétet, ennek ellenére ezt elvégezték rajta. „Később kiderült, hogy a bonyolult, nőből férfivá történő átalakulás súlyos viselkedésbeli problémákat, öngyilkos depressziót eredményezett nála” – állítja Olsson. És ez nem elszigetelt eset, aminek megvannak a szomorú következményei.
Diane McCormick Sanchez az Epoch Timesban rámutatott, hogy 2018 óta legalább hat lövöldözés történt iskolákban és munkahelyeken olyan emberek által, akik transzneműként azonosították magukat. Egy nagy visszhangot kiváltó esetben, 2023-ban, a 28 éves Audrey Hale – egy nő, aki férfiként azonosította magát – lövöldözést hajtott végre a nashville-i Covenant Schoolban. Három kilencéves gyermeket és három felnőttet ölt meg, mielőtt a rendőrség lelőtte. Egy másik esetben Robert Westman, aki Robin névre változtatta a nevét, két gyermeket ölt meg és további 21 embert megsebesített, mielőtt öngyilkosságot követett el egy minneapolisi katolikus templomban 2025 augusztusában.
Számos súlyos merénylet esetében tehát a tettes nagyon dühös, konfliktusos transznemű fiatal. Olsson ezt a jelenséget a „ROMO” kifejezéssel határozza meg: Rage Over Missing Out („düh a kimaradás miatt”). Kimaradni egy normális, boldog gyerekkorból. Kimaradni egy támogató családi életből. Kimaradni egy beteljesült, kielégítő szexuális életből. Olsson szerint az ilyen erőszak megelőzéséhez elengedhetetlen a pszichológiai és identitáskonfliktusok korai felismerésére. Társadalomként pedig bölcsességre, gondos kutatásokra és az ismeretek bővítésére van szükség. Ha azonban a liberálisok és a progresszívek ideológiai síkra terelik a témát, megakadályozva az értelmes vitát és kutatást, szélsőségesnek bélyegezve mindenkit, aki kicsit is másképp gondolkozik az egészről, mint ők, annak beláthatatlan következményei lehetnek.
